Gondolatok -

Kutyaáldozat halott csigákért?

Kérdések és válaszok a meztelencsigairtás új módszerének veszélyeiről

Szerkesztőségünk máris számos kérdést kapott a tegnap bemutatott meztelencsigairtóval kapcsolatban. Szerencsére állatvédő aktivisták még nem tüntetnek székházunk előtt, és nem érkeztek fenyegetések sem. Ellenben sokan érdeklődtek, hogy nem káros-e a főzet más állatokra, például kutyákra, és hogy használható-e egyéb, házzal rendelkező csigák, illetve vakondok kiirtására.

Nos, kielégítő válasszal a tesztelési fázis rövidségéből adódó tapasztalathiány miatt még én, a termék atyja sem tudok szolgálni. De azért leírom a véleményemet, hogy olvasóim ne maradjanak tanácstalanok.

Az egyik meztelencsiga ellenes olvasó szívesen kipróbálná a szert, viszont aggodalmát fejezte ki, hogy a velük élő kutyára ártalmas lehet-e. Nos, annyit mondhatok, hogy mivel a szérum nem tartalmaz mérgező anyagot, ezért valószínűleg nem veszélyes a négylábúakra. Mégis óvva inteném a kedves kutyatartót, hogy megetesse vele az állatot, mivel könnyen el tudom képzelni, hogy a készítmény elfogyasztása emésztőrendszeri zavarokat okoz. A legjobb, ha a csigAWAY!-t tartalmazó tálat egy olyan helyre teszi, ahol a kutya biztosan nem éri el. Különben a szag alapján ítélve nem hiszem, hogy lenne olyan eb, amelyik akár a főzet közelébe menne.

Egy másik kedves olvasó arról érdeklődött, hogy a hagyományos, házzal rendelkező csigák ellen is bevethető-e a szer, illetve a kertjükben a napokban felbukkant vakondtúrások okozója ellen mennyire hatásos. Ezzel kapcsolatban sem tudok biztosat. Annyi szent, hogy csekély biológiatudásom alapján a meztelencsiga rokona a többi csigának, ezért könnyen elképzelhetőnek tartom, hogy az éticsiga is belemászna a keverékbe. De én eddig nem tapasztaltam ilyet. Az éticsigákkal semmi bajom, az illusztráción látható házat is csak azért törtem össze, mert nem volt már benne állat, de főleg azért, hogy erősítse a kép mondanivalóját.
Nem tudom, hogy a tisztelt olvasó miért tette fel ezt a kérdést, de a házas csigákat ne bántsa, ha egy mód van rá. Ha nehezen viseli jelenlétüket, inkább dobja át őket a szomszédba, de előbb bizonyosodjon meg róla, hogy puha talajra (pl fűre) esnek, mert korábbi tapasztalataim alapján az éti csiga háza összetörik, ha az ember betonra dobja.
A vakondnak ugye a nevében is benne van, hogy vak, illetve extrém rövidlátó, de a látás tulajdonságára a föld alatt nyilván nem sok szüksége van. Szaglóképessége ellenben kiváló, ami reményteljes lehet, ha csigAWAY!-jel szeretnénk ártalmatlanná tenni. Mégis el kell, hogy keserítsem azokat, akik a szer vakond elleni hatásosságában reménykednek, ugyanis a meztelencsigák általa okozott pusztulása is csupán abban a tényben keresendő, hogy a puhatestűek egyszerűen belefulladnak a matériába, illetve képtelenek elhagyni az ínycsiklandozónak ígérkező lakoma helyszínét. Röviden összefoglalva, a csigAWAY! valószínűleg nem hatásos vakond ellen.

Remélem az olvasók kielégítő választ kaptak kérdéseikre, ha mégsem így lenne, hát szíves elnézésüket kérem, tegyenek rám panaszt.

Vyktor | 19:15

Barbár fiatalság?

Édesapám szerint a mai fiatalok barbárok. Mégpedig azért, mert amikor jól érzik magukat húszan-harmincan, azt nem úgy fejezik ki, hogy magyar nótákat énekelnek, és nem húzzák a hangszerek királyát, a hegedűt. Helyette diszkóba járnak, alkoholizálnak szórakozás gyanánt. Megintcsak édesapám szerint egy többszáz éves hagyományt vesz semmibe a generációm azzal, hogy hagyja a feledés homályába veszni azokat a remekműveket, amiket talán Petőfi Sándor is énekelt anno a kocsmában.

Azt hiszem nem várható el, hogy ebben az egyre gyorsuló világban - amit meggyőződésem, hogy egyre kevesebben tudnak majd követni a jelenleg élő emberek közül - a mai fiatalok ugyanazzal töltsék az időt, mint ötven-, száz évvel ezelőtt élt társaik. Amikor a nagyszüleim megszülettek, még nem volt tévé, talán rádió se nagyon, maximum újságokból értesülhettek a világ dolgairól, már amennyi eljutott ide belőlük. Apukám is úgy nőtt fel, hogy csoda volt, amikor először tévét nézhetett. Nyilvánvaló, hogy azt a zenét hallgatta, ami megvolt nekik otthon bakeliten, vagyis javarészt a magyar népdalokat, így azokat is szerette meg.

Huszonévesen nyilván nem érhetem föl ésszel, hogy mekkora változáson ment át a világ akár az én életem alatt, de inkább az elmúlt száz évben. Hogy miért nem énekelnek manapság a fiatalok magyar nótákat, amikor esténként összegyűlnek szórakozni? :) Miért nem? Mert sokkal tágabb a látókörük, mint egy ötven évvel ezelőtti fiatalnak? Mégis az ellenkezője tapasztalható, igénytelenebb "zenét" hallgatnak. De a zenében is az tapasztalható, hogy egyre gyorsabb. Egy mai tizenéves egészen biztosan elmenekülne vagy elaludna, ha végig kellene hallgatnia néhány korabeli nótát. Lehet, hogy ezért.

http://www.notatv.hu/notak.htm - hallgasson bele, akit érdekel, és döntse el maga, hogy miért hal ki a klasszikus magyar nóta

Azt hiszem, folyamatosan butaságokat írok, még ha talán vannak is benne részigazságok. De az a mondat, aminek a fele igaz, az összességében mégiscsak hazugság. Be is fejezem ezt a bejegyzést.

Vyktor | 18:22

csigAWAY!

Kizárólag erős idegzetű olvasóinknak!

Létezhet-e rémisztőbb dolog annál, mint amikor az ember belép a kapun egy esős hétfő délután, és majdnem rátapos egy meztelencsigára? Hát persze, hogy létezhet, de vajon van-e undorítóbb? Biztos van. De nem kell, hogy a legundorítóbb dolog történjen meg ahhoz, hogy az ember kellemetlenül érezze magát. Elég, ha rálép egy ilyen csúszómászóra.

Gyorsan fel is szaladtam sóért, és jó alaposan megszórtam vele Vilhelminát. (Így neveztem el, mert ilyen névnap van ma, és különben is, illik a név egy meztelencsigához, nem?) Alig bírtam fékezni az indulataimat, csak szórtam-szórtam a sót. Jó kis görög tengeri só. De a csiga nem szereti, mert a kis sókristályok nagyon hevesen elkezdik kiszívni a nedvességet a bőréből, azaz gyakorlatilag szétmarja, feloldja az egész testét.

Különben nem bántanék soha semmilyen állatot, de a meztelen csigák iránt különös ellenszenvet érzek. Ősi ellenségek vagyunk, a családjaink generációk óta hadakoznak, csak a csigák hülyék ahhoz, hogy ezt felfogják.

De el kell mondanom valamit. Kisebb koromban úgy gondoltam, hogy majd ebből fogok megélni, mert csak én ismerem a receptúrát, hiszen én fejlesztettem ki a csodaszert is. Hogy miről beszélek? Egy keverékről, ami elpusztítja a meztelen csigákat. Méghozzá csendben és hatékonyan.

A történet úgy kezdődött, mint sok igazi legenda. Lehettem vagy 10 éves, mikor eltaláltam, hogy kotyvasztani fogok valamit az udvaron. Találtam egy üres, nagyméretű konzervdobozt, ami lábasként szolgált. Alágyújtottam gyertyával, és összeszedtem az összetevőket. Vagyis mindent, ami a kezembe akadt. A főzet a következőket tartalmazta: darált paprika, lekvár (bármilyen ízű), fogkrém (akármilyen megteszi), nyers tojás, bors, cukor, teafű. A többire nem emlékszem, de azt hiszem, hogy ennyi már megteszi a hatását. Fel kell forralni a keveréket, és aztán a tálban, amiben főztük (és amit már soha többé nem akarunk semmilyen formában használni) kitesszük a kert egyik eldugottabb sarkába. Azért tegyük félreeső helyre, mert másnapra döbbenetes látványban lehet részünk: a tál tele lesz meztelencsigával, akik belefulladtak, majd beleszáradtak, később belerohadtak a matériába. Én legalábbis ezt tapasztaltam. Ha nem volt benne 15 darab, akkor egy sem. És utána bizony nem is fordultak elő az udvarban abban az évben. Az egész meztelencsiga-brigád belemászott önként, gondolom az intenzív szag vonzotta őket saját sírjukba. Különben nem tudatos meztelencsiga csapdának indult, csupán gyermekkori (és máig tartó) hanyagságomnak köszönhető a felfedezés, ugyanis az elkészített főzetet egyszerűen csak a helyszínen hagytam...

Ha valakinek kedvet adtam a csigairtáshoz, csak ajánlani tudom a módszert! A csapda több napig hatásos (amíg meg nem köt teljesen), és a végén csak ki kell dobni a kukába az egészet. És nincs több csillogó, takonyszerű csík az udvarban!

Vyktor | 23:09

Miért van az, hogy a kezdeti lelkesedés idővel mindig alábbhagy? Legalábbis akkor, ha értelmetlen dolgokba vág az ember...

Vyktor | 13:25

Jajjdejó! Végre megvan az ideális sablon. Egy hete sem kezdtem el a blogot, de ez már a harmadik változat, mert eddig egyikkel sem voltam maradéktalanul elégedett. Miért nincsenek normális sablonok a hozzá nem értű júzereknek, mint én is? Ez már majdnem jó: fehér, diszkrét. Csak túl szélesre engedi a szöveget, így nehezebb olvasni. De végre a képek is normálisan jelennek meg rajta. Nem fakók, mint az előző változatban, most viszont a méretük nem jó, mert még az előző változathoz méreteztem őket. Meg mi a francnak írja ki ilyen nagy méretben bejegyzés dátumát? Kit érdekel az? Áh... semmi sem tökéletes. De nem háborgok tovább, nem vagyok én tenger.

Vyktor | 11:26

Üzemanyagárak

Határ a csillagos ég?

Múlt héten Kecskeméten jártam és datee barátommal elmentünk fotózni. Ő vette észre, hogy az Agip kútnál elég érdekes ár volt feltüntetve a 98-as super benzinhez. 979 Ft. Vicces, hogy az ott parkoló Trabit ilyen üzemanyaggal megtöltve az autó értéke több mint duplájára nőne :) Bár a jelenlegi árak mellett is majdnem ez a helyzet.

Vyktor | 13:59

Hidegre tett Sport szelet

"Ki volt az a barom, aki betette ezeket a hűtőbe?" avagy a Sport jégkrém felfedezése

Fogmosás után nyilván mindenkinek jól esik egy kis édesség, így most egy új felfedezettemet mutatnám be.
Úgy tűnik, hogy a régi, divatos kifejezéssel élve "oldschoolos" magyar termékek reneszánszukat élik, sőt néha más formában is reinkarnálódnak. A Pilóta kekszből is mi lett... kapásból 2 új alfaját tudnám felsorolni: mini-Pilóta, meg a piskótatallér. Utóbbinak semmi köze már a pilótakekszhez, csak egyszerűbb és olcsóbb volt egy ismert néven bevezetni az új terméket, mintha teljesen új nevet adnak neki, és úgy próbálják megismertetni a vevőkkel. És mivel a piskótatallér minősége méltó a pilóta-névhez kötött minőséghez, ezért a siker máris garantált. A régi, bevált márkákat szívesebben választják az emberek, és jobban meg is bíznak bennük.

Persze a Pilóta csak egy példa volt, renegeteg ilyet fel lehetne még sorolni az Ultrától a Tisza cipőig.

Ilyen a 2005-ös jégkrémszezon egyik újdonsága, az Algida Sport jégkrémje is. Annyiféle termék van már a jégkrémhűtőkben, hogy egy átlagember a 80%-ukat nem is ismeri, és legalább felét az életben nem fogja megkóstolni. Mert megvan az ismert és bevált 2-3-4 féle, amiről tudja, hogy szereti. Hiába jön minden évben egy seregnyi újdonság, a háromnegyedét én sem kóstoltam még soha.
Amikor viszont megláttam egy Sport szeletet a hűtőben, meghökkentett a látvány. Ki volt az a barom, aki betette ezeket a hűtőbe? Aztán pár másodperc elteltével konstatáltam, hogy itt bizony valami nem stimmel a termékkel. Nagyobb, vastagabb, és jégkrém! Ezt muszáj megkóstolni! Mindig kíváncsi voltam, hogy mi történik, ha egy csokit átkonvertálnak jégkrémmé ;>
Nem is csalódtam. Aki szereti a Sport szeletet, az szeretni fogja a Sport jégkrémet is, hacsak nem érzékenyek a fogai a hidegre. Az íz nagyon hasonló, persze az állag miatt teljesen ugyanolyan nem is lehet. A Sport jégkrém tölteléke krémesebb, lágyabb mint a szeletes csokié. A külső csokiréteg pedig vastagabb és ropogós. Nekem nagyon "átjött". :)
Elég kicsi, úgyhogy könnyen lecsúszik, érdemes egyszerre megvenni egy rakással, hogy otthon a mélyhűtőbe betárazva bármikor hozzáférhető legyen. Előételnek és desszertnek is ajánlom. Hidegen tálaljuk.

Ízlés szerint reszelt parmezánsajttal és oreganoval ízesíthetjük, bár úgy biztosan pocsék.

Vyktor | 13:30

Mennyire legyen okos egy fogkefe?

A hagyományos és az intelligens fogkefe összecsap

A keresztsörték, gumírozott, felxibilis nyelek és beépített ínymasszírozók korában a fogkefevásárlás egyre nagyobb fejtörés elé állítja az embert. Annyiféle van már, mint égen a csillag, és ember legyen a talpán, aki ki tudja választani a legokosabbat. Márpedig fogaink egészsége és élettartama igen fontos, ezért törekedni kell az olyan fogkefe kiválasztására, amelyik szájüregünk legeldugottabb részeit is ismeri, lehetőleg már az első találkozás előtt.

Ennek ellenére úgy látszik, mégis van gyártó, aki ún. buta fogkefével is piacra mer lépni. Pár hete fedeztem fel az általam ismeretlen Keps márkanevű spanyol terméket, melynek formája, sörtéi, és még a csomagolása is jóval primitívebb, mint nagynevű vetélytársaié. Cserébe viszont hihetetlenül olcsó: kb 40 forint. Ráadásul nem is valami százforintos boltban vettem, hanem egy viszonylag flancosabb helyen :) A 900-1000 forint körüli vetélytársai mellett eltörpülő kis zöld (más színben nem volt) spanyol az árával mégis egycsapásra szimpatikussá vált a szememben, pedig én aztán vevő vagyok a hülye reklámokra. Még paradicsomtesztnek is alá akartam vetni, mielőtt megkockáztattam volna vele a fogmosást, de anyukám nem akart paradicsomot biztosítani nekem egy ilyen alkalomra, a zöldségeshez meg nem volt kedvem átmenni emiatt. Aztán le is tettem ezen szándékomról, mert észrevettem, hogy az ellenfélnek szánt, majdnem 1000 Ft-os Oral-B sem rendelkezik olyan intelligens nyéllel, ami felismeri és megelőzi, ha az ember szét akarná passzírozni az ínyét.

A nyelek vizsgálatánál jött az első meglepetés: a noname zöld fogkefe hajlékonyabbnak bizonyult, elsősorban azért, mert vékonyabb. A fogása viszont sokkal rosszabb, mint gazdag vetélytársáé. Ez a legnagyobb hátránya fogmosás közben. Egyszerűen kényelmetlen, mert rövid, vékony és rossz alakú. Olyan, mint egy gyerekfogkefe, de ez nem az volt, illetve más méretben nem kapható, mint ez a honlapjáról is kiderül. Mert honlapja is van neki, és ott tudtam meg, hogy egy csomó féle fogkefét gyártanak még (és nem csak azt, mert többek között papírzsepit is), és igenis, nem ragadtak le ők sem a lófarokszőr és vaddisznószőr-sörtés fogkeféknél; az intelligencia megjelenése a fogmosásban őket sem kerülte el.

Az Oral-B-vel jobb fogat mosni, és erre a legjobb bizonyíték, hogy azért vettem meg a két fogkefét, hogy párhuzamosan használjam őket, vizsgálva az esetleges amortizációs különbségeket is. Bár szomorú lenne, ha néhány hét után szétmenne akármelyik is. Szóval azt kezdtem el mondani, hogy felváltva akartam használni őket, de aztán valahogy sose volt kedvem a Keps-el vakargatni a lepedéket. De most kipróbálom mégis, az előbb úgyis fokhagymát ettem...

...Nos, azt állapítottam meg, hogy a Keps sörtéi jóval puhábbak, rugalmasabbak, mint az Oral-B-é. És nem tudom eldötneni, hogy ez most jó-e vagy sem, mert én a keményebb sörtékre szavazok. Az arany középútnak, mint ahogy a nevében is benne van, valahol a kettő között kellene lennie. Mert az Oral-B meg túl kemény, és ez egy érzékenyebb ínyű embernél nem előnyös tulajdonság. Ilyen erős szőrökkel a paradicsomteszt legjobb nyele sem lenne elég ahhoz, hogy megakadályozza, ha az ember direkt kárt szeretne tenni az ínyében. Itt kell megjegyeznem, hogy az Oral-B oldalsó, sárgászöld gumisörtéi ahogy vannak, feleslegesek. Nem masszírozza az az ember ínyét, akármennyire is szerették volna elhitetni a vásárlóval. Vagy nem idomították elég ügyesen a gyárban ezt az unintelligens, hülye gumidarabot.

A konklúzió az, hogy a márkabuzik, reklámzabálók, divatmajmok, tehetősebb, kényelmet szerető emberek vegyék csak a drága fogkeféket, pl. tesztünk győztesét: az Oral-B-t. Mert kényelmesebb, és valahogy jobban elhiszem róla, hogy megtisztítja a fogaimat. És az intelligens sörték nem csak dísznek vannak, kicsivel tényleg jobban elérik a fogközöket. De nem húszszor jobban, mint a huszadannyiba kerülő Keps, ami kényelmetlenebb fogású ugyan, de 40 forintért...?! Nevetséges ár. És elkeserítő, ha belegondolok, hogy a drága fogkefék előállítása sem kerülhet sokkal többe ennél. Csak ott meg kell fizetnünk a marketingesek munkáját, akik minden bizonnyal hamarosan azt is kitalálják majd, hogy a férfiak és nők szájüregének fizikai és kémiai sajátosságai szükségessé teszik, hogy a két nem két különböző, csak számukra kifejlesztett eszközöket használjon majd. Női és férfi fogkefe és fogkrém... az lesz az igazi mérföldkő a szájápolásban. Kíváncsi vagyok, mikor jut eszébe valakinek.

 

Vyktor | 20:37

Blog..., minek?

Elég sokáig fogalmam se volt róla, hogy mi az a blog, csak azt tudtam, hogy nagy divat, úgyhogy biztos nem érdekel. Tulajdonképpen még most sem érdekel, de miért ne próbáljam ki? Szeretnék saját weblapot, de nem értek hozzá, illetve nincs türelmem kikísérletezni. Ez meg olyan egyszerűnek tűnik, csak épp a kutya nem fogja elolvasni. A legjobb blogok írói viszont legendásak lesznek. Úgy lesznek senkikből híresek, hogy közben ugyanolyan senkik maradnak. Bár ez a valóságshow-szereplőkkel is így van, többek között.

Van egy srác, akit DJ Ronesz néven ismert meg a netes társadalom, neki volt a legjobb naplója a neten, csak az még nem ilyen blogforma volt. Cikkeket írt a saját életéről. És mindenki röhögött rajta, aki elolvasta. Pedig ő közben valószínűleg szenvedett a saját korlátoltságai miatt. Azt hitte, hogy azért lett rajongótábora is, mert olyan jó fej. De jól is volt ez így. Az emberek sokszor szerencsétlennek tartják magukat, ha valami épp nem úgy sikerül, ahogy szeretnék. De Ronesz ezzel kapcsolatban túltett mindenkin. Szinte kizárólag negatív hangú írásai mind saját szerencsétlenkedéseiről szóltak, főleg a lányokkal kapcsolatban. Nagyon hülye gyerek :)) Bocsánat.
Elég szókimondó szövegeket írt, állítólag emiatt ki is rúgták a sulijából egyszer. Szóval nem viccelt, kemény társadalomkritikákat írt, csakhogy az egész karikatúra mégis valahogy őt ábrázolta mindig.
Aztán valamiért besokallt és leszedte az egész honlapját a netről. Pedig elég sokaknak már a napi betevő része volt, hogy elolvassák, hogy mi történt vele, és röhöghessenek egy jót. A röhögésre granciát jelentett a srác rendkívüli írói, fogalmazói képessége, másrészt az a mérhetetlen korlátoltság, ami őt jellemezte. Egy célja volt, hogy barátnőt szerezzen, és lefeküdhessen vele. És ennek érdekében szinte nap mint nap lejáratta magát valami hülyeséggel, persze akarata ellenére. Barátnő és szex: 15-16 évesen (és olyan fejjel) nem is olyan kis cél ez. :)
Szóval miután leszedte a honlapját, megfosztva ezzel olvasók százait, talán ezreit is a rendszeres hírektől a szerencsétlenségeivel kapcsolatban, a rajongói nagyon felháborodtak, hogy a "mester" (így nevezték) elhagyta őket. Páran még azzal is megfenyegették, hogy megverik, ha nem folytatja. Aztán elkezdődtek a feltételezések, hogy Ronesz nem is létezett, csak egy unatkozó főiskolás(csoport) találta ki, saját szórakoztatására. Ez a pletyka azért kaphatott szárnyra, mert normális ember aligha írt volna olyanokat magáról, mint ő. De ezt a feltételezést gyorsan kútba dobhatták a kétkedők, hiszen elég sokminden (képek, haverok, helyek) bizonyították, hogy igenis, létezik. Kb. egy éve nem ad hírt magáról. Pedig sokan nagyon szerettük olvasni. Kívülálló embernek hülyeségnek tűnt, amit írt, de számára ez volt a szomorú valóság. Mindenesetre jó érzés volt tudni, hogy minden bajunk ellenére mégis élnek nálunk szerencsétlenebb emberek is. És nem csak Etiópiában.

Vyktor | 17:43